Kedves barátaim, nagyon szeretünk benneteket!

Sokan közületek, akik ezt olvassák, most ünneplik az ünnepeket. Akárhogyan is gyűltök össze, mi, a mennyekben lévők átölelünk benneteket. Mérhetetlenül szeretünk és becsben tartunk benneteket, mert ajándék vagytok az univerzumnak.

Minden szeretetteljes gondolatotok hullámokat küld a kozmosz távoli részeire.

 
Ti, kedveseim, ti vagytok a béke a csendes éjszakában. Ti vagytok a fény csodája egy zűrzavaros világban. Ti testesítitek meg azokat az értékeket, amelyek segítik az emberiség fejlődését. Ti, kedveseim, ajándék vagytok magának az Életnek. Fogadjátok szeretetünket, miközben ünnepeljük az ajándékot, ami vagytok.

Szeretnénk, ha az ünnepek közepette szánnátok egy kis időt arra, hogy leüljetek és hagyjátok, hogy a mennyei béke átjárjon benneteket. Ha tudtok, szánjatok egy kis időt arra, hogy elfogadjátok szeretetünk ajándékát.
Azt a víziót tartjuk fenn, hogy hisztek benne és megkapjátok mindazt, amit ebben az életben meg szeretnétek tapasztalni, ahelyett, hogy küszködnétek, igyekeznétek és próbálnátok rájönni a dolgokra. Szeretnénk, kedveseim, ha elfogadnátok a szeretetet, ami vár rátok, mert ahogy az ünnepi időszakotok is mutatja – ahogy adtok, úgy kaptok, és ahogy kaptok, úgy természetesen adtok.

Egy csendes éjszaka csendjében egy csecsemő született egy barlangban, egy jászolban. Anyja csodálkozva figyelte. Az apja alázatos áhítatot érzett, bízva abban, hogy Isten vezetni fogja. Fiatalok voltak, hajadonok, és távol voltak az otthonuktól. Mégis gyermekük szemében – mint minden újonnan született gyermek szemében – a Teremtő szeretetét látták. Úgy jött a világra, hogy engedték, hogy ez a szeretet a szemükön keresztül nézzen.

 
Ti is a szeretet csodája vagytok, annak a fénynek a megtestesülése, amelyet ünnepeltek. Ez még mindig bennetek van. Üljetek le! Lélegezzetek. Fogadjátok be. Engedjétek meg, hogy felébresszük és megerősítsük ezt a fényt bennetek, hogy érezhessétek saját lényetek nagyságát és csodáját.

Egyszer az éjszaka csendjében egy aprócska olaj gyulladt meg a lámpásban. Senki sem várta, hogy sokáig égjen. Hideg volt és sötét, és az idők veszélyesek voltak. Amikor a közösség tagjai ismét a Teremtőnek szentelték templomukat, a fény sokáig és fényesen égett, csodálatos módon. Ez a fény bennetek is ég. Még akkor is, amikor úgy érzed, hogy kevés marad a napjaidból – kevés energia, kevés idő, kevés pénz -, a Teremtő fénye ott van, készen arra, hogy benned égjen, készen arra, hogy vezessen, készen arra, hogy a benned lévő világítótorony legyen, amely megvilágítja az utadat. 

Nem vagytok egyedül, kedveseim. A Forrás fénye bennetek ég!

Kedveseim, ti nem vagytok mások, mint a világegyetemeket teremtő fény megtestesülése. Ti vagytok a fény, amely jelen van a gyermekben, a lámpásban.
Emberi formában egyéniségek vagytok, de igazán belül egyek vagytok mindennel, ami jó, tiszta és szent.

Tehát nem számít, mi történik a világotokban, engedjétek meg magatoknak, hogy érezzétek a fény csodáját, a fény aratását és a fény születését, egyszerűen csak üljetek csendben bármelyik csendes éjszakán, és ismerjétek fel, hogy ebben a szeretetben minden nyugodt, és minden fényes.

Isten áldjon meg benneteket! 

Nagyon szeretünk benneteket,

Az angyalok